2015. Február 28.
Tudtad, hogy a névjegykártya eredetileg látogatójegy volt Európában? A papírlapon szegélydísz és metszett figurák voltak és a rajz mellett helyet hagytak az illető saját kezű aláírásának. Nagykövetek, bankárok, orvosok és más magas rangú urak pedig már ekkor is készítettek olyan vizitkártyát, amelyre a nevüket eleve felfestették.
Mikszáth Kálmán Jókai Mórról szóló életrajzi regényében lejegyzi az író utolsó napjainak eseményeit, ahol már kulcsfontosságú szerepet hordozott a névjegykártya, akkor még csak látogatókártya:
„Jókai Mór 80 évesen tüdőgyulladással küszködött, állapota aggasztó volt… 1904. május 4-én orvosai javulást tapasztaltak. Másnap nagyon gyengén, de vidám kedéllyel feküdt az ágyban. Ez reménnyel töltötte el orvosait és a sok érdeklődőt. Még a király is rendszeresen érdeklődött hogylétéről. Délután álomba szenderült, s 6 órakor ébredt fel. Az ablak kinyitását kérte. Majd bekérte a tudakozók névjegyzékét, az összes látogatójegyet, s ez szolgál utolsó ecsetvonásul alapjelleméhez. Átnézte, nagy figyelemmel, csodálatos érdeklődéssel megforgatta az egyes névjegyeket, mint gyermek a játékszereit; s örült ennek vagy annak. Milyen szép, hogy itt járt! Rajta volt már azon a listán majd minden rokona és előkelő ismerőse.”
A XIX. század volt a névjegykártyák felvirágozásának kora. Ekkor terjedt el dombornyomott és fóliázott felületnemesítési eljárások alkalmazása, mellyel egyre frappánsabb megjelenésű névjegykártyák születtek. Innentől kezdve elengedhetetlen kiegészítőnek számítottak a középosztálybeli férfiaknál és a nőknél a névjegykártyák.