Blog

A névjegykártya útja

Gondoltad volna, hogy a névjegykártya több évezredre visszanyúló múlttal rendelkezik? Nem? pedig így van. Ez a kis apró papír, mely manapság mindennapi részévé vált találkozóidnak hosszú-hosszú utat járt be az elmúlt évszázadok során, csiszolódott, funkciókat váltott, míg mai „titulusát” elérte.

Kezdjük is az elején… Már néhány évezreddel ezelőtt Kínában használtak névjegykártyákat. Megtalálhatóak voltak rajta az olyan adatok, mint a név, a titulus, a rang és a cím. De akkoriban egészen elképesztő módon fizikai mérete is igazodott a tulajdonosa társadalmi rangjához. Teljesen szokványos volt, hogy a mandarin előtt ketten vitték az ajtónyi méretű névjegykártyáját egy-egy látogatásai alkalmával.

Útja tovább rajzolódott, XIV. Lajos a Napkirály idejében. Az ő uralkodása alatt alakultak ki a később Európa szerte megjelenő látogatókártyák, a névjegykártyák elődjei.

A ma használatos formában 1796-ban jelent meg a névjegykártya.

1842-ben jelent meg a nagy orosz írónak, Gogolnak a Holt lelkek című regénye. Ebben a következőket írja: „A dívány előtt leterített asztalka állt. Csicsikov a ládikát az asztalra tette, majd megpihent. Bizonyos, hogy vannak olyan olvasók, akik kíváncsiak a ládikának a berendezésére. Íme a belső berendezés: középen van a szappantartó, e mögött hat-hét keskeny rekesz, azután a négyszögletű rekeszek a tintatartó számára, azután mindenféle födeles rekesz, ezekben a laposabb tárgyak vannak, mint: cédulák, névjegyek, gyászjelentések stb.” Tehát Oroszországban magasabb körökben már 1842 előtt nélkülözhetetlen volt a névjegy használata. 

Beszerzem most!