Blog

Ma már a papírkészítés tökéletesen gépesített folyamatokból áll, számtalan papírtípussal, formával, színnel vagy mintázattal találkozhatunk, felhasználási területtől függően természetesen (főbb kategóriáit egyszer már összeszedtük Nektek: Papír enciklopédia I. - Papírfajták). Ez azonban hosszú évszázadok fejlesztéseinek eredménye. De vajon hogyan készítették a kezdetekben? Indulhatnánk a papirusztól (elsősorban papiruszsás rostjaiból készítették és tekercsben tárolták), vagy a pergamentől (állati bőrből készült írásra alkalmas lap), de mai blogunk most a könyvnyomtatáshoz használt "klasszikus" papír elkészítési folyamatait igyekszik bemutatni.

Kínában valószínűleg már időszámításunk előtt ismerték a papírt. A gyártás titkát sokáig őrizték Kínában, de egy kínai-arab konfliktusnak köszönhetően az arab mesterek eltanulták a papírkészítést a fogságba került kínai papírkészítőktől. A hódító arabokat követve ez a nemes tudomány a 9. században, Észak-Afrikán keresztül jutott Európába is. Magyarországon a külföldről behozott papír használata az 1310-es évektől kimutatható, az első saját előállítású papírmalom működése az 1530-as év előttről ismert.

Kínai papírkészítés

A kínaiak eperfaháncsból, bambuszrostból, kínafűből és egyéb rostnövényekből, rongyhulladékok hozzáadásával készítettek papírt. Az alapanyagokat vízben áztatták, majd mechanikus úton rostjaira bontották. Az így előállított rostokat nagy kádakban vízhez keverték.
Az így létrehozott szuszpenzióból szitákkal merítettek. A szitáról a kimerített rostpépet egy ügyes mozdulattal gyapjúlapokra (nemez) borították. Préselték, majd amikor már a lapok elég szilárdak voltak, levegőn szárították. 

Arab papírkészítés
A „fehér művészetet”, ahogyan a papírkészítés mesterségét szinte kezdettől fogva nevezik, az arabok sok újdonsággal gazdagították. Alapanyagként kizárólag rongyhulladékot használtak, mivel a Kelet-Ázsiában honos, hosszú rostú növények a jórészt sivatagos közép-ázsiai területről hiányoztak. Merítőszitájuk szövete a Kínában általánosan használt bambusz-szálak helyett bronzhuzalokból készült. (A fémszita olyannyira bevált a papírgyártásban, hogy napjainkban is ezt alkalmazzák a legelterjedtebben.)
A papírlapokat a szitán végzett víztelenítés, a nedves sajtolás és a szárítás után írhatóvá kellett tenni. A kínaiak erre a célra gyökerek nedvét főzték ki - gyakorlatilag keményítőoldatot készítettek -, és ezt keverték még a merítés előtt a pépbe. Az arabok viszont a kész papír felületét kenték be vékony enyvréteggel, amelyet elhullott vagy leölt állatok bőréből és csontjából főztek. A papír felülete az enyvréteg hatására zártabbá vált, így a tinta nem futott szét rajta írás közben.
Az arabok már nem ecsettel, hanem ferdén lemetszett, behasított nádtollal írtak, és a tus helyett tintát használtak.

Európai újdonságok
Észak-Olaszországban (Fabriano) a mesterek több újdonsággal gyarapították a papírkészítés technikáját. Továbbfejlesztették a vízikerék hajtású zúzóművet, és elsőként a világon többkalapácsos rostosító berendezéseket alakítottak ki. Elsőként alkalmaztak védjegyként vízjelet, mert a jó minőségéről messze földön híres - és éppen ezért az átlagosnál drágább - fabrianói papírokat később megpróbálták hamisítani, illetőleg máshol készített papírokat fabrianói termékként próbáltak értékesíteni.
A francia mesterek az olasz technológiát vették át, ezért papírjuk a viszonylag puha, vastag, gyengén enyvezett arab-spanyol papírnál kissé szilárdabb, vékonyabb volt és jobban enyvezett, tehát kitűnően lehetett ráírni. A minőség javulását egyértelműen a nyersanyag gondosabb előkészítésével és az enyv használatával érték el.
Az ipar és a kereskedelem fejlődése, a tudomány és a humanista irodalom kibontakozása az írásbeliség kiszélesedését hozta magával. A kor fokozódó igényeinek kielégítéséhez a táblanyomat készítésénél termelékenyebb és nagyobb terjedelmű művek előállítására is alkalmas sokszorosító eljárásra volt szükség. Ennek felismerése és az új eljárás, a könyvnyomtatás feltalálása a mainzi születésű Johannes Gutenberg nevéhez fűződik.

Papírkészítés Magyarországon
A papír hazai alkalmazása az Anjouk korában kezdődött el. I. Károly és I. Lajos király uralkodása alatt. Az olasz városokkal kialakult politikai kapcsolatok elősegítették a kereskedelmi forgalom megélénkülését is. Magyar és olasz kereskedők - különösen Velence és Genova kereskedői - révén az akkor már fejlett olasz papírkészítés termékei terjedtek el elsősorban Magyarországon. 
A papírmalmok száma lényegileg csak a XVII. század végén és a XVIII. században kezdett gyarapodni, ám a német, olasz vagy osztrák papírgyártáshoz viszonyítva a hazai termelés sem mennyiségben, sem minőségben nem volt jelentősnek mondható.

Kíváncsi vagy, hogyan gyártják napjainkban?
Lesd meg ezt a videót!

Hogyan készül?

További érdekességek:

A papír környezettudatos előállítása