Blog

A nyomdafestékgyártás legfontosabb anyagai a pigmentek, a különböző koromfajták, olajok és gyanták. Az egyes koromfajták finomságukban, feketeségükben és fedőerejükben különböznek egymástól. A fekete nyomdafestékekhez a kormok legkülönbözőbb fajtáit alkalmazzák az egyszerű láng- és lámpakoromtól egészen a magas értékű, igen drága gázkoromig.

A színes nyomdafestékekhez elsősorban szerves - szintetikus eredetű pigmenteket használnak.

A pigmentgyártáshoz szükséges közbeeső terméket részben szintetikusan állítják elő, részben kőszénkátrány, illetve ásvány-olajtermékek nemesítésével.

 A nyomdafestékek előállításakor pigmenteket és színezékeket dörzsölnek el kötőanyagban. Kötőanyagként gyorsan száradó olajbázisú kencéket, valamint modifíkált és műanyag alapú gyantákat használnak. A mélynyomó és flexofestékek olajok helyett könnyen párolgó oldószereket tartalmaznak.
 
Egyes ofszet- (heat-set = hőre száradó) és magasnyomó festékek szintén tartalmaznak oldószereket és hígítókat. A kötőanyagokba a diszpergáló folyamat végén a nyomdafesték-gyártáshoz szükséges segédanyagokat, átlátszó és fedő fehérpigmenteket, zseléket, nyomó- és viaszpasztákat adagolnak. A szárítóanyagok feladata a különböző nyomdafestékek száradási idejét és módját a mindenkori felhasználási célnak megfelelően alakítani.

Az összetétel és a nyomtatási eljárás függvényében különböző konzisztenciajú nyomdafestékeket gyártanak. A nyomdafestékek alkalmazhatóságát legjobban a kívánt végtermékkel szemben támasztott követelmények kiértékelésével, tehát a nyomat minősítésével lehet bevizsgálni.

A nyomdafestékek nyomtathatósága, tehát viselkedésük a gépen, majd ellenállóképességük, száradásuk, fényük az adott nyomathordozón szintén fontos jellemzőik. A nyomtatás közben mindig a nyomathordozóra való pontosan adagolt nyomdafestékátvitelre kell törekedni. Az ofszetnyomtatásnál a nyomóforma befestékezése csak a lemez oleofil (zsírszerető) részein következik be, a lemez nem nyomó részeit a víz nedvesíti. Valamennyi rácsponton és egyéb rajzi elemen azonos vastagságú festékréteg található. A fínom rácspontok nyomása a nyomdafestékektől egészen különleges folyási (reológiai) tulajdonságot követel. Egy jó nyomtatvány célja az optimális képhatás és az eredeti szín árnyalatainak hű visszaadása.

A nyomdafestékek kialakításakor ezeket a célokat kell fígyelembe venni. A nyomtatási folyamatban a nyomdafesték először a festékvályúba, majd a továbbító és az elosztó fázison át pontos adagolásban kerül a nyomóformára. Fontos követelmény, hogy a nyomdafesték a festékvályúban ne álljon meg, hanem folyamatosan a nyalóhengeren, a továbbító-, dörzs- és festékfelhordó hengereken keresztül a nyomóformán egyenletes, tiszta festékfilmréteget hozzon létre. A nyomóformáról a gumikendőn keresztül a festék kívánt mennyiségben a nyomathordozóra kerül, majd megkezdődik a festékszáradás.

 A festékek száradásuk szerint lehetnek:
egyszerű és összetett száradásúak.

A csak beivódással (penetráció) száradó festékeket főleg a tekercsről történő újság előállításához alkalmazzák.

A régebbi típusú festékek magas viszkozitású lenolajkencékkel készültek, és emiatt az ívoszlopban fennállt a le-húzódás és az ívek összeragadásának a veszélye. Emellett száradási idejük is túlságosan hosszú volt.

Ezek a hagyományos nagy fényhatású festékek különösen erős húzósságuk miatt csak nagy felületi szilárdságú nyomathordozók nyomtatására voltak alkalmasak, és a nagyobb nyomtatási sebességet sem bírták. A hagyományos jó minőségű magas és ofszetnyomdafestékek kötőanyagai a különböző viszkozitású lenolajalapú kencékre épültek. Ezeket kombinálták természetes és viszonylag kis mennyiségű műanyag alapú gyantákkal.

Az elmúlt évtizedekben fokozatosan tért hódítottak a nyomdafestékek fejlesztése során a műanyag alapú gyanták. A kémiai és fizikai laboratóriumi kísérletek bizonyították, hogy nemcsak mint kiegészítő anyagok, hanem mint értékes alapnyersanyagok is alkalmazhatók.

A kötőanyagokat magas olvadású műgyanták polimerizálható olajokkal vagy alkidgyantákkal és folyós, legtöbbször ásványiolajderivátok főzésével készítik. Ezek a nyomási folyamat alatt másképp viselkednek, mint a hagyományos nyomdafestékek kötőanyagai. A vékonyabb festékréteggel történő nyomás nemcsak új kötőanyagok, hanem új pigmenttípusok kialakítását is szükségessé tette.

 Az ofszetnyomdafestékek intenzitását növelni kellett anélkül, hogy nyomtathatósági tulajdonságaik hátrányosan változtak volna. A nagyobb pigmenttöménység mellett is olyannak kellett maradnia a festékek konzisztenciájának, hogy azok a dobozból kivéve minden segédanyag nélkül nyomtathatók legyenek. A korábbi nehéz szervetlen pigmenteket felváltották a nagy színintenzitású valódi szerves pigmentek. A színtelen pigmenthordozók mennyiségét lényegesen csökkentették, vagy teljesen megszüntették.

A gyors száradás érdekében a frissen nyomott papírpályát rövid ideig tartó, de intenzív hőhatásnak teszik ki.

Ezt a gépsebességgel szinkronban dolgozó közvetlen gázlángos vagy meleg levegős szárítókkal érik el. A hőre száradó festékek színintenzitása nagy, és így alkalmazásuk során már vékony festékfilm nyomtatásakor megfelelő szín- és árnyalatvisszaadás érhető el. Kötőanyagösszetételüktől függően úgy választják meg az oldószereket és azok forrásgörbéjét, hogy a hőre száradó festékek a hengereken még nem, de a szárítókályhában a papírpályán már kifogástalanul megszáradnak, megszilárdulnak. Az ásványolajalapú oldóolajok forráspontját szűk határok között tartják, hogy ezáltal a nyomdafestékfílmben az oldószerek visszamaradását elkerülhessék.

Az oldószergőzök nyílt gázlángos szárítókban nagyrészt elégnek a szárítótérben. Nagy papírpálya-sebesség esetén az ún. lamináris gőzréteget a pályáról meleg levegővel távolítják el, és ezzel is elősegítik a teljes száradást. A csak meleg levegős szárítási módszer igen elterjedt, mert óvja a papírpályát, és jó fényhatást ad a papírnak. A papírpálya a szárítókályha elhagyása után erősen meleg, a nyomdafestékfilm puha és ragadós. Ezért szükség van a papírpálya hűtésére, vízzel hűtött hengerekkel.

A hűtőhengerek hideg felületén a nyomdafestékréteg hirtelen lehűl, és a nyomdafestékfilm a nyomott papírpályán olyan száraz és szilárd, hogy közvetlenül a hajtogatótölcsérbe vagy más továbbfeldolgozó berendezéshez vezethető.

A tekercsofszetnyomtatás a hőre száradó festékekkel az íves nyomással azonos minőségű nyomtatványok készítésére alkalmas, sőt az elért fényhatás mégjobb. Alkalmazási területe ezekkel a festékekkel a kis grammsúlyú, gépsimítású papírokon kiterjed a többszínes katalógusok, prospektusok, folyóiratok nyomtatására is. Az egyszínes tekercsofszeten készült munkákhoz, zsebkönyv, telefonkönyv, menetrend stb., gyorsan beivódó festékeket alkalmaznak. Ezek szívóképes, mázolatlan papírokra készülnek, nincs szükség szárítókályhára.

Az egy és többszínes napilapok nyomtatásánál is a papír és a nyomdafesték függvényében szárítóberendezéssel vagy anélkül egyre nagyobb teret hódít a tekercsofszet. Az íves ofszetnyomó gépeken is a többszínes munkák egy menetben való nyomtatásánál egyre gyakrabban alkalmazunk szárítóberendezéseket. Ezek vagy meleg levegős, vagy sugárzásos elven működő szárítók.

 Alkalmazásuk esetén hőre száradó vagy meghatározott sugárzásra speciálisan száradó nyomdafestékeket alkalmaznak. A hőhatás kisebb, mint a nagy szárítóberendezésekben, és így közvetlenül a nyomás után továbbfeldolgozás nem lehetséges, viszont a teljes beporzásmentes nyomtatás megvalósítható. Ez előnyt jelent a különböző kartonfajták nyomtatásakor, amelyek feldolgozásuk során eddig erős beporzást igényeltek.

Forrás: Szilágyi Tamás - Ofszetnyomtatás kézikönyve