Blog

Egy rádió és televízió nélküli világban, ahol az újság még mindig csak a művelt, írni és olvasni tudó kisebbség számára volt elérhető, a plakát volt a tömegkommunikáció egyetlen nagyjelentőségű eszköze. Ez volt az a médium, amelyet a nagyközönség is elfogadott és megértett. Kipróbált volt, és ami a legfontosabb, olcsón előállítható. Egész Európában és valójában a világon mindenhol a plakát elfoglalta helyét a reklámozás és terjesztés gépezetében. Az ipari forradalomnak és két velejárójának, a tömeggyártásnak és a tömeges fogyasztásnak köszönhetően a plakát a tömegek meggyőzésének eszköze lett. A századforduló szép új világában alig volt olyan szolgáltatás, vagy termék, melyet nem reklámozott volna legalább egy plakát. Népszerűsége és bizonyított hatásossága miatt a plakát elindult saját útján.

A népszerűség mellett megvolt az az előnye, hogy bizonyos elismertséget is élvezett. Chéret és mindenek előtt Tolouse Lautrec munkásságának elindulása (akinek a művei a plakátot a szépművészetek közé emelték) óta a plakátnak kialakult a kultusza. Az emberek gyűjtötték a plakátokat, vásárokat tartottak, klubokat alapítottak és szakmagazinokat adtak ki.

A kormányzatnak szüksége volt arra, hogy fenntartsa a polgárok lelkesedését a háború iránt, számára ez volt a legkézenfekvőbb eszköz a megoldásra.

1914 előtt az állam nem használt grafikus plakátokat, csak tisztán tipográfiai plakátok léteztek, melyek szigorúan elkülönültek a kereskedelmi célú hirdetményektől. Mivel az állam nem játszott szerepet a gazdaságban, működése a törvények kihirdetésére korlátozódott. Az 1870 és 1914 között zajló harcok csak akkor jelentek meg egy-egy plakáton, ha valamelyik kereskedő így próbálta forgalmát növelni. De az első világháború kitörését követően a résztvevőknek hamarosan realizálniuk kellet, hogy az anyagi és emberi veszteségeket nem tudják pótolni, ezért néhány hónapon belül az emberek morálja is drámaian zuhanni kezdett. Hosszú tanulóidő után a plakát napja is felvirradt és megkapta behívóját a háborúba.

Miután a harcok egyre jobban elmélyültek, a plakátok között is újabb és újabb típusok jelentek meg. Ezen plakátfajták megjelenése és a háború kronológiája szoros összefüggést mutat. Első lépésként a hadviseléshez legfontosabb „alapanyagokat”, katonákat és pénzt kellett beszerezni.

A toborzásra használt plakátok kezdetben a hazaszeretetre, a hősiességre és a XIX. századi lovagiasságra apelláltak. Nemsokára a patriotizmus nemes eszméjét kimerítették és miután irdatlan mennyiségű plakát látott napvilágot, lassan nem maradt a meggyőzésnek olyan formája, melyet ne aknáztak volna ki. A kormányzatok egyre erősebb nyomást gyakoroltak a férfilakosságra, néha naiv kérdésekkel, de gyakran a legördögibb módszerekkel. Angliában a kormány legfőbb érve a bevonulásra a szégyen lett. A toborzás ezen módszerének legjobb példája a „Daddy, what did you do in the Great War?” (Papa, te mit tettél a háborúban?) Ilyen típusú üzeneteket a békeidő reklámjaiban is alkalmaztak, hogy cselekvésre, vásárlásra ösztönözzék a szemlélőt.

A kormányzatok felismerték a nőkben, mint toborzóügynökökben rejlő lehetőségeket. De az anya, a kedves, vagy éppen az őrangyal motívuma mellé itt is a „Ha a férje megtagadja kötelességét királyával és országával szemben, eljöhet az idő, amikor megtagadja kötelességét Önnel szemben is!” és ehhez hasonló szlogenek társultak. A korszak más plakátjai az egyszerű önös érdekre „sokkal jobb golyó által meghalni, mint otthon egy bomba miatt” hivatkozik, a front felhőtlen mindennapjait, vagy a katonák hősiességét jeleníti meg.

Az ilyen durva módszerek mellett, lehet gyöngyszemeket is találni. Erre a legjobb példa Alfred Leete, Lord Kitchener-t ábrázoló plakátja.

A másik létfontosságú háborús kellék a pénz. Az elképesztő összegek előteremtésére az államoknak több, egészen pontosan öt lehetősége volt: megemelt adók, vagyonelkobzás (leginkább az elfoglalt ellenséges területeken), államközi kölcsönök, banki hitelek és kölcsönzés az ország lakosságától. A plakátok ezen utóbbi módszert próbálták népszerűsíteni. A plakátok ezen típusa a rábeszélés jóval kifinomultabb módszerét alkalmazta, mint a toborzóplakátok.

Erre azért volt szükség, mert az államnak be kellett mutatnia azt, hogy állampolgárai által felajánlott pénz a „jó ügyet” szolgálja, vagyis a kormány ezt közvetlenül a háborús erőfeszítések biztosítására és a frontokon harcoló polgárai ellátására fordítja. Éppen ezért ezek a plakátok nagyon sokat használják a katonák, a tengerészek és légierő képeit. Bemutatják a háborús gépezeteket, melyekre a seregnek szüksége van, hogy megvédhesse az otthon maradtakat és biztosítják a szemlélőt, hogy minden fillért a hadi kiadásokra használnak fel. A bemutatott fegyverek hatalmasak, vagy a technika legújabb vívmányait használják fel, és éppen ezért sokba kerülnek. Az először az első világháborúban megjelenő harckocsi sem kerülhette el sorsát. Megjelent a plakátokon és országjáró vásárokon cirkuszi látványosságként mutogatták, hogy az embereket adakozásra késztessék.

Bár 1918. november 11-én végleg elhallgattak a fegyverek, a plakátok újra találtak indokot az adakozásra.

Forrás:
Romsits Ádám: A meggyőzés eszközei, angol plakátok az első világháborúban (Budapest, 2003.)

Jó plakátterved van? Üzenj nekünk: rendeles@nym.hu