Blog

A papír alapú hirdetmények a XVI. századra Európában rendszeres szereplőivé váltak a köztereknek. A plakátok olyan sokfélék és különbözőek voltak, mint a bemutatandó attrakciók. Minél jobban elterjedtek, annál rosszabb minőségben jelentek meg.

Míg Franciaországban, az 1600-as években a hatalom korlátozni kívánta a tájékoztatás és kreativitás szabadságát – lendületet adva a titkos plakátkiadásnak – azon kívül, Európa más országaiban, feltehetőleg az ilyen mérvű szigor hiánya miatt, a plakát lassabban terjedt. De fejlődött!

A XVII-XVIII. század fordulóján a rézkarc egy egészen speciális területen került alkalmazásra: a kereskedelmi hirdetések szolgálatába állították. Angliában Hogarth, vagy az olasz Francesco Bartolozzi neve fémjelezte az új kor beköszöntét, Franciaországban Cochin vagy az ifjabb Moreau alkottak, Mignard vagy Phillipe Champigne nevéhez fűződnek azok a plakátok, melyek akár az egy méteres nagyságot is elérték. Németországban a művészi kivitelezés sokkal kisebb szerepet kapott, legyen szó Nilson-ról, vagy Bolte-ról. Mindent összevetve a fakarcok, vagy rézkarcok voltak a legelterjedtebbek, melyek között megtalálhatók toborzó plakátok, hotelek hirdetményei, de még esernyőkészítők reklámjai is. Ettől eltekintve a hivatalos közlemények nagy része megmaradt tipografikusnak (Gutenberg által feltalált mozgatható betűs eljárás).

Hogy egyszerűbben megkülönböztethessék őket, a színházak új módszert alkalmaztak plakátjaik készítésénél, a színes papírt: zöld, piros, vagy sárga falragaszok lepték el a városokat.

Hiába próbálták korlátozni, törvényellenesen vagy törvénytelenül, de plakátok borították szinte egész Európát. A francia forradalom a század végén még jobban növelte népszerűségét, de az igazi áttöréshez a plakátnak is forradalmi változáson kellett átmennie, ez lett a litográfia feltalálása.

A fa és még inkább a rézmetszetek drágák, és viszonylag kisméretűek voltak, melyből kifolyólag a XVIII. századra datálható nyomtatványok közül nagyon kevés az illusztrált plakát. A probléma megoldását Alois Senefelder és találmánya, a litográfia hozta meg 1796 körül. A prágai úriember, elegendő pénz híján, a fém helyett mészkövet használt. A nyomtatás minősége ekkor még messze állt a tökéletestől, de számos támogatóra talált, így tovább tudta finomítani találmányát.   

A kőnyomás (litográfia) folyamatánál a rajzot vagy szöveget se nem kiemelkedő, se nem mélyített formában, hanem a nyomóforma felületére rögzítették kémiai krétával, tintával vagy véséssel. A csiszolt mészkő felülete kapillárisai révén alkalmas a víz befogadására, így ha e felületre olajos alapanyagú festékkel rajzolunk, és azon vizező hengert gördítünk át, úgy a kőlap a rajzos, tömített helyeken nem fogadja magába, hanem taszítja a vizet. Ha ezután zsíros nyomdafestékkel érintkezik a kőlap, akkor az előbbiekben vízzel hengerelt kőlapon nem nyomódó részek taszítják a zsíros alapanyagú festéket.

Néhány éven belül, egy pár vállalkozó kedvű embernek sikerült a módszert egész Európában elterjesztenie. Párizsban Godefroi Engelmann fontos szerepet játszott az eljárás tökéletesítésében. Ő oldotta meg a színes litográfia, a kromolitográfia problémáját, mely során a különbséget a különböző színeket felvivő hengerek jelentik. Ezek a hengerek gumi borítást kaptak, melynek segítségével sokkal tisztább nyomatot készíthettek. Ez a tapasztalat hozza később létre az ofszet nyomtatást.

A XIX. században a plakátok tervezésére, a könyvkiadók Párizs művészvilágának elitjeit alkalmazták. Persze, ezt nem mindenki engedhette meg magának. A kevésbé tehetős kereskedők plakátjai még mindig bátortalan és visszafogott alkotások voltak. Az 1840-es években ugyanazt a módszert alkalmazták, amit a tapéták előállítására is használtak (falemezre karcolt mintákkal). Az ő plakátjaik  elsősorban méreteik miatt voltak forradalmiak, a legnagyobbak elérték a 270x220 cm-es nagyságot is, ezek a litográfiák azonban sokszor durvák és közönségesek voltak. A XIX. század ipari forradalmának időszakában Jules Chéret lépett színre, a művészi színes plakát megalkotója.

Forrás:
Romsits Ádám: A meggyőzés eszközei, angol plakátok az első világháborúban (Budapest, 2003.)

Jó plakátterved van? Üzenj nekünk: rendeles@nym.hu