Blog

A Plakát töri első részében szót ejtettünk arról, milyen hatással voltak a hatalmi és társadalmi rend fenntartásában a plakát előfutárai: a törvények, szabályok, a különböző hirdetmények kihelyezése elsősorban kövekbe vésve, fatáblákra, falra felfestve. Az ókorban megjelentek azonban már a magánhirdetések is: színházi, cirkuszi előadások, politikai jelöltek felhívásai. Sorozatunk következő részében áttekintjük, hogyan kapta meg papír alapú formáját a plakát, mint a nyilvános kommunikáció egyik legjobb eszköze.

Az ókor után a barbár invázió megsemmisítette a római birodalom tömegtájékoztatási létesítményeit. A Meroving dinasztia hatalomra jutása után Nagy Károly volt az, aki a kancellária felállításával újra meghonosította a törvény írásos formában történő terjesztésének hagyományát. A kancellária tekercseken rögzítette a rendeleteket, majd ezeket szétküldték a grófoknak, akik felelősséggel tartoztak azért, hogy a tekercseket közszemlére kifüggesszék, és tartalmukat kihirdessék.

Miután Európa visszasüllyedt az írástudatlanság állapotába, a kikiáltók – egyszerű kormányzati hivatalnokok - voltak azok, akik ellátták a nyilvánosságot információkkal. A hivatalos kikiáltók mellett megjelentek a kereskedők szónokai is, így a középkori városok teljes kakofóniába burkolóztak.

A nyomtatás feltalálása Gutenberg által 1450-ben végre megoldotta a könyvek és plakátok sokszorosításának problémáját, azt, amit addig csak kézi másolással lehetett elvégezni. Mivel a népesség nagy része még mindig írástudatlan volt, a korszak első, az utókorra maradt emlékei, elsősorban könyvkereskedők és kiadók plakátjai voltak. A hirdetések egy egyszerű papírlapból álltak, melyen szerepelt a könyvek listája és a könyvkereskedő, vagy kiadó címe.

Amint a plakát egyre nagyobb szerephez jutott, a hatalmon lévők megpróbálták ezt korlátozni. Franciaországban I. Ferenc egy 1513-as rendeletében a cégéreken és a kikiáltók útján terjesztett hirdetéseken kívül minden nyilvánosságot magához ragadott. A törvényeket táblákra írva kellett Párizs és a vidéki városok legforgalmasabb pontjain elhelyezni. Franciaország belügyi helyzete súlyos problémákkal küzdött ekkor, a drákói törvények teljesen korlátozták a tájékoztatás és kreativitás szabadságát, mégis – talán pont a szigor miatt – virágzott a titkos plakátkiadás.

A plakátok olyan sokfélék és különbözőek voltak, mint maguk a bemutatandó attrakciók. Minél jobban elterjedtek, főleg Hollandiában, Olasz- és Németországban, annál rosszabb minőségben jelentek meg, részben a hozzá nem értő művészek, részben a folyamatos másolásból származó kopások miatt.

Forrás:
Romsits Ádám: A meggyőzés eszközei, angol plakátok az első világháborúban (Budapest, 2003.)

Saját plakátot szeretnél? Írj nekünk a rendeles@nym.hu e-mail címre.